Az alábbiakban idézünk előadása tartalmából:
„Hegedűs Zsuzsa minden felnőtt embertől a társadalmi felelősség vállalását várja
Zsíros kenyér volt az ebéd hétfőn az egyházasharaszti iskolában. A diákok azért nem kaptak meleg ételt, mert az intézmény és fenntartói eladósodtak. Amúgy az iskola minden diákja hátrányos helyzetű család gyermeke, így ingyen jogosult a menzára. Az itteni tanulók közül sokan csak itt jutnak meleg ételhez” – így kezdődött az a 2009. november 3-án, a Népszabadságban megjelent cikk, amely a „Merre tovább, Magyarország?” ma minden korábbinál időszerűbb és égetőbb kérdésének továbbgondolására, mi több azonnali cselekvésre ösztönözte a több mint három évtizedet Franciaországban élt magyar szociológust, Hegedűs Zsuzsát. Alig néhány héttel a hivatkozott cikk megjelenése után, december közepén már bejelentette a Minden gyerek lakjon jól! kezdeményezés intézményi kereteinek megteremtését, s február elején az általa összeállított és személyesen átadott, fél éven keresztül heti háromezer forint értékű fehérje- és vitamindús élelmiszert tartalmazó csomagok mennyisége lassan eléri az ezret. Ez a szám pedig hétről hétre emelkedik.
– Van Magyarországnak mindenkiért felelős kormánya, vannak a rászorulókat segítő önkormányzatai, az ennek ellenére több sebből vérző gyermekétkeztetés támogatására alapítványok is szerveződtek, mi indokolta mégis a Minden gyerek lakjon jól! kezdeményezés meghirdetését és ilyen mértékű kiszélesítését?
– A Szociális és Munkaügyi Minisztérium 2008. évi adatai szerint Magyarország kétmillió-ötvennégyezer kiskorú gyermekéből hatszáznegyvenezer él olyan családban, ahol az egy főre jutó jövedelem a létminimum alatt van, négyszázhatvanezernek a családjában pedig ez az összeg a nyugdíjminimumot sem éri el. Ehhez jött 2009-ben a gazdasági világválság, a megszorítások, az elbocsátások, sőt sok ember nemcsak a munkahelyét veszítette el, hanem a fedelet is a feje fölül. Mindezek tetejébe 2010. január 1-jétől a kormány több olyan intézkedést hozott, amely a leszakadt társadalmi csoportok helyzetét nagymértékben súlyosbítja. A tartós munkanélkülieknek eddig alanyi jogon járó 26 ezer forintos készenléti járadékot például januártól egy családban csak egy személy kaphatja. A társadalmi leszakadás összes terhét viselő önkormányzatoktól is komoly összegeket vontak el, aminek a hatása a leszakadt kistérségekben a legsúlyosabb, mert ott lényegesen több a rászoruló. Ezeket a helyeket a nagytőke, a versenyképes ipar is elkerüli, tehát iparűzési adó sincs. Vagyis sokkal kisebb bevétel mellett sokkal nagyobb teher van rajtuk, miközben a rászoruló egyre több, a pénz pedig egyre kevesebb. Nem utolsósorban a válság közepén arra, hogy valahonnan valamilyen segítség érkezik, sem esély, sem remény nincs.
Az említett cikkben taglalt dél-baranyai eset is erről a komplex problémakörről adott aggasztó látleletet: az iskolát fenntartó négy község, Alsószentmárton, Egyházasharaszti, Old és Siklósnagyfalu mindegyike hátrányos helyzetű. A munkanélküliség a négy faluban 60-90 százalékos, az önkormányzatok pénzét felemésztik a szociális kiadások. Mivel az iskola nem tud megélni a gyerekek után járó állami fejkvótából, a négy falu kénytelen támogatni az intézményt. Tavaly január óta gyerekenként havi 1500 forintot fizetnek a települések. Azazhogy fizetnének, ha lenne rá forrásuk. De nincs. Csak többmilliós adósságuk van. Na ez volt az a pont, amikor felemeltem a telefonkagylót.
– Kiket hívott fel legelőször, s közülük kik álltak a program mellé?
– A Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Országos Szövetségében lévő barátaim, akikkel egy évvel korábban elindítottuk a szociális boltokat és a CBA Kereskedelmi Kft. elnöke azonnal mellém álltak. A Commitment Zrt. maga jelentkezett, felajánlva segítségét. Ez a három intézmény a Minden gyermek lakjon jól! közhasznú alapítvány alapítója és legfőbb támogatója. Az élelmiszer-elosztás teljes logisztikáját a CBA és a Magosz, a működéshez szükséges teljes infrastruktúrát pedig a Commitment Zrt. biztosítja. Nekik köszönhetően ebben az alapítványban a támogatásokból egyetlen fillért sem költünk egyébre, csak élelmiszerre. Még a zacskókat is a CBA biztosítja, s a hárommillió sárga csekkünket is a CBA nyomtatta. (Meg is található a CBA-üzletekben.) Sem tiszteletdíjat, sem költségtérítést nem fizetünk senkinek, és a pályáztatás lehetőségét is kizárjuk.
A cikk folytatását itt találja:
